Már 3 és fél kiló vagyok! A nagymama szerint már nőtt a kezem is!
1 hete tudok pohárból inni! Eleinte elég sok mellé ment, de már elég ügyesen csináljuk.
Eleinte nem szerettem a fürdést, de mostanra már kezdem élvezni. Egy biztos, hogy fázni nem szeretek. Annak ellenére, hogy kint 35-40 fok van napközben, én mindig didergek ha kijövök a kiskádból...
Nagyon jól telnek az otthoni napjaim. Éjjel rengeteget alszom - Anyu és Apu legnagyobb örömére. Napközben sajnos elég sokat fáj a pocakom. És folyton a szüleimre vágyom. Sokan kérdezik mennyit eszem. Hát én imádok enni! Már a 12. napon visszanyertem a születési súlyomat.
A születésem után a 3. napon hazajöhettünk a kórházból. (Épp aznap délelőtt készült el a lépcső korlát otthon, hogy biztonságosan tudjon mindenki lépcsőzni, ha én is kézben vagyok. Mire hazaértünk, már kész volt.)
Az anyukámnak szerencséje volt, elég hamar megszülettem. Utána viszont rengeteget aludtam. Ezzel el is varázsoltam mindenkit. Pénteken születtem és hétfőn már mehettem is haza.
Készült néhány fénykép rólam ott a kórházban, ezeket szívesen megmutatom.
Egy pénteki napon hajnali 5 órakor érkeztünk meg a kórházba. Anyu és Apu izgatottan várják mikor fogok kibújni és vajon milyen lesz az arcom...
Én készen állok….
Összeírtunk néhány gondolatot a kézmosásról, a kisgyerekek látogatásáról, a látogatási időről. Csupa olyan dolog, ami biztosan mindenkinek természetes, de ha mégsem, akkor itt el tudja olvasni.