Megosztom veletek a bölcsi első heti élményeit.

Az első két nap anyukámmal voltam a csoportban. Ez egy kis csoport, kb. tizen voltunk. De annyira kedvesek az ovó nénik hogy a 3. napot már velük és a gyerekekkel töltöttem a délelőttöt. Ebéd után hazamentem aludni. A 4. napon már a bölcsiben alszom. Anyukám minden nap megkérdezi, hogy szeretnék-e holnap tovább maradni és én mindig azt mondom: igen :-) Nagyon ügyesek a gyerekek a foglalkozásokon és engem is megdícsértek! A 3. napon például kézműves foglalkozás volt, ahol állatokat ragasztottunk egy papírra.

Finomságokat kapok enni és a játszótér is szuper. Az első héten kicsit elfáradtam.... ;-)

Ja, és cica a jelem! Én választottam! :-)

Elmeséljem az első találkozást a bölcsivel? Anyukám korábban lefényképezett pár jelet a szekrényeken és ezek közül otthon kiválasztottam a cicát. Amikor az első nap beléptünk a bölcsibe, rögtön a cica  jelet kerestük. Hamar meg is találtam. Oda betettük a kabátomat. Indulás előtt betettem az új szandálomat a hátizsákomba, amit itt elővettem és boldogan tartottam a lábam hogy felvegyük. Aztán megláttam egy szép kislányt és rögtön utána mentem. (Azt hiszem anyulám is jött utánam, de akkor az nem volt fontos :-)) Bementünk a csoport szobába. Amikor megláttam azt a sok játékot, rögtön találtam magamnak egy szép pici motort és elkezdtem játszani. Volt bábozás is. Ehhez leültünk arra a zöld szőnyegre libasorban, ami látszik a fotókon. 1 óra múlva elfáradtam, megkértem anyukámat hogy menjünk haza. Ezt így mondom: "haza menjünk".

A második nap sajtkukac, azaz torna órás délelőtt volt. Kézenfogva séltáltunk a gyerekekkel, átbújtunk egy alagúton, sokat ugrándoztunk... Jó volt! Már együtt tízóraiztam a gyerekekkel (teljesen önállóan) és kimentünk velük a játszótérre is. Kipróbáltam az összes játékot. A csúszdát is egyedül használtam. Ezen a napon anyukám is velem volt még, de néha kiment a szobából.

A harmadik nap apukám is elkísért minket. Amint beléptünk, azonnal meg is mutattam neki a cicás szekrényt, és kivettük a cipőmet. Már bújtam is bele és futottam a csoport szobába a gyerekekhez. Leültem az ovó nénivel játszani és mindent úgy csináltam ahogy a többiek. Anyukámmal ebéd után a cicás szekrénynél találkoztunk de nem akartam hazamenni. Végül anyukám megengedte hogy másnap tovább maradjak így elindultunk. Nem síram egyszer sem, de még csak egy kétségbeesett pillanat sem volt a 3 nap alatt.

A negyedik napon is nagyon jól éreztem magam. A szüleimmel mentünk reggel és f2-kor együtt jöttek értem. Ma sem volt gond és jó napom volt. A péntek azért különleges, mert olyankor mindig zenemorzsa van, azaz énekelünk-táncolunk-zenélünk.

...

A beszoktatási hetet követően már f4-4-ig maradhattam a bölcsiben. Engem minden érdekel, ezért jó nem bánom ha tovább maradhatok. Kb. 2 hét után "leesett", hogy ezek a napok anyukám nelkül fognak eltelni és elkezdtem tiltakozni a búcsúzkodás ellen. 2-3 hétig nehéz volt de aztán mevoldottuk. Anyukám vett nekem pár új mesekönyvet ami segített az elszakadás feldolgozásában. Azóta már nem sírok reggel (és Anyukám sem)... :-)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•