Az a 9 hónap rettenetesen gyorsan eltelt...

A pozitív teszt és vérvétel után az ultrahangok sorra követték egymást. Mindenki megnyugtatóan bólogatott: minden rendben a magzattal.

A 18. hetes ultrahangon derült ki, hogy kisfiúnk lesz! Félidőben, pont a 20. hét végén elmentünk Gyulára pár napra pihenni és ott éreztük először a kisfiú rugdosását. Illetve ez volt az első olyan jel, ami már összetéveszthetetlen volt és biztosan tudtuk, hogy ez ŐŐŐ! :-) Sosem rúgott akkorát, hogy az nekem fájdalmat okozott volna, inkább nyugodt ficánkolásokat éreztem. Ez egy nagyon tapintatos és óvatos kisfiú - gondoltam.

Innentől kezdve még gyorsabban repült az idő. Peti remek fiú, nagyon jól viselt mindent amit csináltam. Pedig volt ott kertészkedés, sok ülő-munka, és az utolsó hónapban sok-sok mászkálás. De persze mind nagyon jól esett.

Sajnos nekünk elég későn sikerült szülész orvost találni, de végül nagyon jól választottunk. Szuromi András doktor végig ott volt velünk a szülésnél és úgy vezette le, hogy pikk-pakk eltelt az a pár óra. Ami ledöbbentett, hogy minden pont úgy történt, ahogy kb. egy órával korábban elmondta. Persze sok-sok éve tapasztalata van, dehát ez mégis csak biológia és minden szülés más és más... A szülésznő - Patkós Barbara - is nagyon nagy segítség volt. Emlékszem amikor részletesen elmondta és megmutatta mi van a baba csomagban, amit a kórháztól kaptunk. Annyira édes volt, bár már a szülés végefelé jártunk, de ő nagy igyekezettel próbálta elterelni a figyelmemet. Sikerült is :-) Szintén kiemelendő, hogy a doktor és a szülésznő is minden nap többször meglátogatott az osztályon, amíg a kórházban voltam. Nagyon jól esett.

Mindenkinek ilyen terhességet és szülést kívánunk! A végeredmény pedig egyszerűen csodálatos...!

Egy kedves barátnőnk csinált egy pár fotót a 31. hetes pocakomról, és 38. hetes pocakkal van egy közös képünk is Apuval!

Márti (& Tusi)

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
•