Nagyon jól telnek az otthoni napjaim. Éjjel rengeteget alszom - Anyu és Apu legnagyobb örömére. Az első éjszakától eltekintve maximum egyszer ébredek fel éjjel, mert egy kis tejecskére vágyom, de legtöbbször egyszer sem. Ha reggel felébredek, akkor sem sírok, csak halk nyöszörgésekkel jelzem, hogy fent vagyok.

Napközben sajnos elég sokat fáj a pocakom. És folyton a szüleimre vágyom. Ők persze mindig itt vannak velem, de nem igazán tudnak mást csinálni, mert imádok rajtuk aludni vagy egyszerűen csak sétálunk együtt - az is nagyon jó. Főleg tigris pózban, ugyanis ez a kedvencem! Egyedül nem szeretek lefeküdni napközben. (Anyu mindenféle könyveket szed elő, amiben arról olvas hogyan tegyen le mégis, de egyenlőre mindig én nyerek :-))

Sokan kérdezik mennyit eszem. Hát én imádok enni! Már a 12. napon visszanyertem a születési súlyomat. Csak az a baj, hogy folyton kiveszik a számból a cicit vagy a cumit egy idő után! Nem értem miért... No de olyan is van amikor túl sokat eszem és azután megint jönnek a pocak gondok...

A fürdést egyenlőre még nem szeretem, de a könyvek szerint még szükség van pár hétre hogy megszokjam, utána jobb lesz.

Néha feljönnek a nagyszüleim és a nagybácsimék is. Olyankor ők is dögönyöznek és így ismerkedem velük is.

Barátainktól kaptunk kölcsön egy csodaszép bölcsőt, ami épp anyuval egy idős. Abban nagyon jó hintázni. :-)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•